Mit olvashatunk még ki a Lepelből?
1998-ban tartották Torinóban a III. Nemzetközi Szindológia Konferenciát, ahol magyar kutatók - Dr. Tábori László és Kiss Irén - is résztvettek és felvetették a Lepel és a Pártus Birodalom kapcsolatát. Ezt a kapcsolatot valóban számos tény igazolja: A Lepel Jézus kereszthalálát követő években Edesszában bukkant fel és 944-ig ott is maradt. Tábori László keletkutató szerint a Lepel szempontjából döntő fontosságú Edessza Jézus idején minden kétséget kizáróan pártus befolyási övezetbe tartozott. A Lepel anyaga különleges szövésű, csak Kelet-Szíriában, Észak-Mezopotámiában készülhetett, ami szintén tagadhatatlanul a Pártus Birodalom befolyási övezete volt, lehetett akár Edessza is. Egy másik ilyen lehetséges készítési hely, amelyről feljegyzések vannak: az egykor a szkíták által alapított Szkitopolisz (Beth-Sean) Ez a város Diokletianusz császár ediktuma szerint az egész térségben kitűnt kiváló lenvászon áruival. Ismert, hogy a sumir civilizáció egyik legelső vívmánya a textil- és ruhaipar kifejlesztése volt. Az ókorban Sumer nem csak szőtteseiről, hanem ruháiról is híres volt. Józsué Könyvében olvasható (7:21) hogy Jerikó ostroma után egy férfi nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy a zsákmányból megtartson magának "egy jó sineári köpenyt", annak dacára, hogy tudta: e tettéért halálbüntetés jár. Olyan nagyra becsülték a Sumerből származó ruhadarabokat, hogy még az életüket is kockára tették érte.
Ez pedig azt látszik igazolni, hogy a sumirok tudását továbbvivő pártusok lehettek azok, akik hagyományaik folytatásaként képesek voltak előállítani ezt a kiváló minőségű vásznat. Tudjuk, hogy Arimátiai József szerezte be a különleges, teljesen egyedi anyagot, egyébként Judeában temetési célra lenvásznat nem használtak. Több kutató is megegyezik abban, hogy a Leplet olyan rombuszmintás fedelű aranyládában őrizték egykor, amilyen a pártus királyok köntöseinek a motívuma. A szövésminta tehát a pártus királyi családokban használtakkal azonos.
Ezt bizonyítja Ian Wilson is aki könyvében bemutatja Hatra pártus királyának a szobrát, a Mandylion képét, ahogy az a X. században kinézett, illetve annak a nagy valószínűséggel a pártusok által készített takaróját. A képek alapján megállapítható, hogy mindhármon jellegzetes rombusz-minta látható. Vajon miért kapott Jézus a pártus királyok által is használt különleges vásznat halotti lepelként, ha ő egy szegény zsidó ács fia volt?
A pártus kapcsolatot azonban még több más tény is igazolja: Leplen szabad szemmel is láthatók a szemekre helyezett érmék nyomai, de a háromdimenziós kép is mutatja. A Pártus Birodalom területéről terjedt el az úgynevezett pontuszi szkíta kultúrkörben az a szokás, hogy a halott szemére aranyból vagy fémből készült szemlemezeket helyeztek. Érméket találtak Jeruzsálemben a pártus Adiabene Helené fejedelemnő szarkofágjában is.
A pénzérmés temetkezés Palesztina őshonos lakosságának szokása volt. A régészek szerint az érmés temetkezés szokása csak a pártus térhódítás idején, tehát kb. 40. körül terjedhetett el Palesztinában - ott is elsősorban Galileában és Szamáriában. Ez a temetkezési mód a belső-ázsiai lovasnépek többségét is jellemezte: így temetkeztek a pártusok, szkíták, a hunok, avarok és a magyarok is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése