Faluban jártam hegytetőn,
Napszítta sárga temetőn.
A harangláb rég halott,
Az óraszív bent hallgatott.
Itt nincsen oszlop,nincs kereszt,
Egy kopjafán olvastam ezt:
"Vándor?Ki itt alunni ment,
Annak már lába elpihent.
Annak már szíve írra lelt:
Meg ne könnyezd e síri jelt,
Ki nem nyertél még ily vigaszt,
Ha sírsz,élő magad sirasd."
Nevét lerágta éh-moha,
És tudni nem fogom soha:
E gyászvilágban hogy ki volt
A boldog bölcsességű holt,
Ki versfaragva tudta jól:
Eljő,kinek a lecke szól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése