JÓZSEF ATTILA: ÁLDALAK BÚVAL, VIGALOMMAL
Áldalak búval, vigalommal, féltelek szeretnivalómmal, őrizlek kérő tenyerekkel: buzaföldekkel, fellegekkel.
Topogásod muzsikás romlás, falam ellened örök omlás, düledék-árnyán ringatózom, leheletedbe burkolózom.
Mindegy szeretsz-e, nem szeretsz-e, szivemhez szívvel keveredsz-e, - látlak, hallak és énekellek, Istennek tégedet felellek.
Hajnalban nyujtózik az erdő, ezer ölelő karja megnő, az égről a fényt leszakítja, szerelmes szivére borítja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése